Isten válaszol életed nehéz kérdéseire

R. W. írása alapján hívlak meg, hogy jó helyen keresd az életed kérdéseire a válaszokat:

Tartalom

Bevezetőül

Hogyan birkózhatok meg a stresszel?

Bevezetőül

Sok könyv foglalkozik manapság az önfejlesztés­sel. Mindenki szeretne jobbítani az életén. Az emberek minden az évben dollármilliókat köl­tenek el arra, hogy gyakorlati megoldásokat ke­ressenek nehézségeikre. Sokan egyik hóborttól a másikhoz fordulnak, miközben tanácsokat keres­nek arra, hogyan éljenek; és választ a zavarba ejtő kérdésekre.

Sajnos a legtöbb tanács, ami mostanában a té­vén, rádión és a sajtón keresztül érkezik, igencsak megbízhatatlan. A közvéleményen és a divatos esz­méken alapulnak. Itt rejlik a probléma, hiszen a ma „populáris pszichológiáját” jövőre felváltja egy má­sik megközelítés vagy terápia.

Jézus azt mondta: „Megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket” (Károli). Tar­tós szabadság személyes kudarcainkból csak úgy lehet, csak abból fakadhat, ha életünket az igaz­ságra építjük. Csak a Bibliától várhatjuk azt, hogy minden esetben teljesen igaz módon világít rá a személyes problémáink gyökerére csakúgy, mint a megoldásra. Isten Szava kiállta az idő próbáját. Ugyanolyan aktuális és alkalmazható ma is, mint sok ezer évvel ezelőtt. Megadja a választ az élet legnehezebb kérdéseire.

Azonban nem elég csupán azt mondani: „A Bib­lia a válasz.” Fontos, hogy a keresztyének megmu­tassák, hogyan válaszol a Biblia az élet kérdéseire. Ebben a könyvben Isten Igéjén alapuló gyakorlati lépéseket és konkrét tetteket javaslok, amik segí­tenek megbirkózni a legáltalánosabb problémák­kal, amikkel mindannyian szembesülünk. A nagy D. L. Moody mondta egyszer: „A Bib­liát nem az ismeretünk növelésére kaptuk, hanem az életünk megváltoztatására.”

Amikor Jézus tanított, az volt a célja, hogy a hall­gatói „elmenvén, akképpen cselekedjenek.” Konk­rét cselekedeteket és elkötelezettséget várt. Ebben a tizenkét fejezetben felfedezheted, milyen egy­szerűen lehet Isten igazságát a személyes életedre, a családodra, más kapcsolatokra és a munkádra alkalmazni. Úgy meríthetsz a legtöbbet ebből a könyvből, ha megteszed, amit mond!

Miért van olyan sok életrajzi történet a Bibliá­ban? Pál apostol azt mondta: „Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az írásokból türelmet és vigasztalást merítve remény­kedjünk” (Róm 15,4). Isten két ok miatt adta elénk ezeknek az embereknek a példáját.

Először is azért, hogy tanuljunk belőlük. Min­dig bölcs dolog saját tapasztalatainkból tanulni, de még bölcsebb mások tapasztalataiból tanulni. És általában kevésbé fájdalmas… Ha alkalmazzuk a bibliai szereplők életében kiábrázolódó elveket, el­kerülhetjük ugyanazoknak a súlyos hibáknak az elkövetését.

Másodszor, Isten azért adta nekünk ezeket a történeteket, hogy bátorítson. Felbátorodhatunk azon, hogy Ő hétköznapi embereket választ ter­vei véghezvitelére – a gyengeségeik, kudarcaik és sokszor vegyes indítékaik ellenére. Ez reményt ad arra, hogy Isten a mi életünkben is képes munkál­kodni!

Az az imádságom, hogy a bibliai szereplőkről szóló tanulmányoknak két eredménye legyen az életedben: tanuld meg Istennek a sikeres életre vo­natkozó elveit, és hidd el, hogy Isten rendkívüli módon használhat téged is!

Hogyan birkózhatok meg a stresszel?

Jézus Krisztusra állandóan nyomás nehezedett. A kimerülésig igénybe vették az idejét; alig volt le­hetősége egyedül lenni; állandóan félbeszakították. Újra meg újra félreértették, bírálták és kigúnyolták. Óriási stressz alatt volt; ilyen helyzetben bármelyi­künk feladta volna.

Ha azonban megnézzük Krisztus életét, hamar észrevehetjük, hogy a nyomás alatt is békessége volt. Sohasem sietett. Mindig felszabadult volt. Olyan nyugodtság jellemezte az életét, ami képessé tette arra, hogy iszonyatos mennyiségű stresszt elhor­dozzon. Hogy volt Ő ebben ilyen sikeres? A választ egyszerűen megfogalmazhatjuk: a stressz-kezelés józan elveire alapozta az életét. Ha ezt a nyolc elvet megértjük és alkalmazzuk az életünkre, kevesebb nyomást fogunk tapasztalni, és több békességet.

Identitás: Tudd, hogy ki vagy!

Jézus azt mondta: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (János 8,12). „Én vagyok az ajtó” (10,9); „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (14,6); „ Én vagyok a jó pásztor” (10,11); „az Isten Fia vagyok” (10,36). Krisztus tudta, hogy ki Ő!

Ez az első alapelv a stressz kezelésére: Tudd, hogy ki vagy! Ez az identitás elve. Jézus azt mondta: „Én tudom, ki vagyok. Bizonyságot teszek magamról” (ld. János 8,18, angolból). Ennek rendkívüli jelentő­sége van a stressz-kezelésben, mert ha te nem tudod ki vagy, akkor valaki nagyon hamar megpróbálja megmondani, hogy szerinte ki vagy. Ha nem tudod, ki vagy, tudat alatt engedni fogod, hogy mások ma­nipuláljanak, és rád erőltessék, hogy olyan valaki­nek hidd magad, aki nem is vagy.

Sok stressz az életben abból származik, hogy álarcok mögé rejtőzünk, kettős életet élünk, nem a valódi énünket mutatjuk másoknak, vagy meg­próbálunk olyannak látszani, amilyenek nem va­gyunk. A bizonytalanság mindig feszültséget eredményez az életünkben, amikor pedig bizony­

talanok vagyunk, kényszert érzünk a teljesítésre és az alkalmazkodásra. Irreális mércéket állítunk fel magunknak, és bár egyfolytában dolgozunk, még­sem vagyunk képesek ezeknek az irreális mércék­nek megfelelni. Ennek természetes következménye a feszültség és a stressz.

Ha meg akarom teremteni a stressz egyensúlyát az életemben, ahhoz először is annak a belső egyen­súlyát kell megtalálni, hogy ki vagyok én. És onnan tudhatom, ki vagyok, hogy tudom: Kié vagyok. Is­ten gyermeke vagyok. Nem véletlenül, hanem céllal kerültem a Földre. Isten mélységesen szeret. Elfoga­dott. Terve van az életemmel, és mivel Ő helyezett ide, fontos vagyok.

És mivel Ő helyezett ide téged, te is fontos vagy. A stressz kezeléséhez tudnod kell, ki vagy. Amíg ezt nem dolgozod fel, hátráltatni fog a bizonytalanság.

Odaszánás: Tudd, hogy kinek a tetszését keresed!

A stressz-kezelés második elve, amit Krisztus életében láthatunk, a János 5,30-ban található: „Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan

Tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem an­nak az akaratát, aki elküldött engem” [angol: nem a magam tetszését keresem, hanem annak a tetszését, Aki elküldött engem].

Az elv így szól: Tudd, hogy kinek a tetszését kere­sed! Mindenkinek a tetszését nem keresheted, mert mire az egyik csoport tetszését megnyered, a másik már kiakad rád. Még Isten sem nyerte el mindenki tetszését, úgyhogy ostobaság lenne olyan dologgal próbálkozni, amit még Isten sem tesz!

Jézus tudta, hogy kinek a tetszését keresi; számá­ra ez eldöntött tény volt: „Én az Atya Isten tetszését keresem”. Az Atya pedig így válaszolt: „Ez az én sze­retett Fiam, akiben gyönyörködöm” (Máté 3,17).

Ha nem tudod, kinek a tetszését keresed, három dolog miatt omolhatsz össze: a kritizálás miatt (mert aggódsz, hogy mit gondolnak rólad az emberek), a versengés miatt (mert aggódsz, hogy valaki megelőz), és a konfliktus miatt (mert fenyegetésnek érzed, ha valaki nem ért egyet veled). Ha előbb „Isten országát és az Ő igazságát” keresem, akkor az összes többi dolog, amire szükségem van az élethez, megadatik (Máté 6,33). Ez azt jelenti, hogy ha Isten tetszésének

keresésére összpontosítok, az leegyszerűsíti az élete­met. Mindig a helyes dolgot fogom tenni – az Isten­nek tetszőt – akármit is gondolnak mások.

Előszeretettel fogjuk a feszültségünket más em­berekre vagy kötelezettségekre: „Miattad kellett… Muszáj… Ezt kell tennem…”. Valójában kevés olyan dolog van (a munkánkon kívül), amit muszáj meg­tennünk. Amikor azt mondjuk: „Meg kell tennem, muszáj, nem tehetek mást”, lehet, hogy igazából azt mondjuk: „így döntök, mert nem akarom vállalni a következményeket”. Alig fordul elő, hogy valaki rákényszerít minket valamire, úgyhogy általában nem okolhatunk másokat a bennünk levő feszültsé­gért. Amikor nyomást érzünk, akkor úgy döntünk, hogy megengedjük másoknak, hogy nyomást gya­koroljanak ránk. Nem vagyunk áldozatok, hacsak nem engedjük, hogy más emberek követelései fe­szültté tegyenek.

Szervezettség: Tudd, hogy mit próbálsz elérni!

A stressz-kezelés harmadik elvére így utal Krisz­tus: „Még ha én önmagamról teszek is bizonysá­

got, akkor is igaz a bizonyságtételem, mert tudom, honnan jöttem, és hová megyek” (János 8,14). Az elv így szól: Tudd, hogy mit akarsz elérni! Krisztus azt mondta: „Én tudom, honnan jöttem, és hová megyek”. Ha nem tervezed meg az életedet, és nem állítasz fel fontossági sorrendet, mások rád fogják erőltetni, hogy azt tedd, ami szerintük fontos.

Minden nap vagy a fontossági sorrended szerint élsz, vagy a rád nehezedő nyomás szerint. Más le­hetőség nincs. Vagy eldöntőd te, hogy mi a fontos az életedben, vagy hagyod, hogy mások döntsék el, mi a fontos az életedben.

Könnyű a sürgős dolgok zsarnoksága alatt mű­ködni, és a nap végén megkérdezni magunktól: „Elértem ma valamit egyáltalán? Sok energiát el­használtam, és sok mindent tettem, de elértem-e valami igazán fontosat?” Az elfoglaltság nem feltét­lenül jelent hatékonyságot. Lehet, hogy körbe-kör­be szaladgálsz, de nem jutsz semmire.

A felkészülés felszabadulttá tesz. Úgy is mond­hatjuk, hogy a felkészülés mentesít a nyomás alól, a halogatás pedig előidézi azt. A jó szervezettség és a jó felkészülés csökkenti a feszültséget, mert tudod, hogy ki vagy, kinek a tetszését keresed, és

mit akarsz elérni. A világos célok nagyban leegysze­rűsítik az életet. Tölts pár percet imában Istennel minden nap! Vess egy pillantást a napirendedre, és döntsd el: „Valóban azt akarom, hogy így teljen el egy napom? Kész vagyok huszonnégy órát odaadni az életemből ezekért a dolgokért?”

Koncentrálás: Egyszerre egy dologra összpontosíts!

Érzed-e néha úgy, mintha több irányba húzná­nak egyszerre? Többen megpróbálták Jézust elté­ríteni a tervezett időbeosztásától. Megpróbálták eltéríteni az életcéljától. „Napkeltekor pedig elin­dult, és kiment egy lakatlan helyre. De a sokaság megkereste Őt, odamentek Hozzá, és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük” (Lukács 4,42). Jézus men­ni készült, ők pedig vissza akarták tartani.

Jézus így válaszolt: „A többi városban is hirdet­nem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem” (43.v.). Nem hagyta, hogy kevésbé fontos dolgok vonják el a figyelmét.

A stressz-kezelés négyes számú elve ez: Egyszer­re egy dologra összpontosíts! Ez a koncentrálás elve.

Jézus ennek mestere volt. Úgy tűnt, mindenki félbe akarja szakítani; mindenkinek volt egy B-terve a szá­mára. Jézus azonban így felelt: „Sajnálom, nekem to­vább kell mennem a célom felé”. Folytatta azt, amiről tudta, hogy Isten bízta rá: hirdette Isten királyságát. Eltökélt volt. Kitartó volt. Összpontosított.

Amikor harminc elintéznivaló van az íróaszta­lomon, lesöpröm őket, és egy dologgal foglalkozom. Amikor azzal végzek, előveszek valami mást. Két nyulat nem lehet egyszerre elkapni. Egyre kell össz­pontosítani.

Ha szétforgácsoljuk az erőnket, nem leszünk ha­tékonyak. Ha összpontosítjuk őket, hatékonyabbak leszünk. A szórt fény homályosan világít, a kon­centrált fény pedig tüzet gerjeszt. Jézus Krisztus nem hagyta, hogy zavaró tényezők eltántorítsák at­tól, hogy a célra összpontosítson; nem hagyta, hogy mások feszültté, stresszessé vagy idegessé tegyék.

Átruházás: Ne tégy mindent egyedül!

Egy napon Jézus „felment a hegyre, és magá­hoz hívta, akiket akart; ők pedig odamentek hozzá”

(Márk 3,13). Kijelölt tizenkét férfit, akiket apostolok­nak nevezett, hogy vele legyenek, és hogy kiküldhes- se őket prédikálni. Más szavakkal: Jézus átruházta a tekintélyét. Ez az ötödik elv: Ne próbálj mindent egyedül elvégezni! Használd az átruházás elvét!

Tudod, hogy miért szoktunk feszültté és ideges­sé válni? Mert azt hisszük, hogy minden rajtunk múlik. „Itt vagyok én – Atlasz -, s hordozom a vi­lág gondjait. Mind az én vállamat nyomja. Ha én lazítanék, az egész világ összedőlne.” Pedig amikor tényleg kiengedem a kezemből, nem is dől össze a világ! Jézus összegyűjtött és kiképezett tizenkét tanítványt, hogy osztozzanak a terhén. Átruházta a munkáját. Bevont másokat.

Mi miért nem tesszük ezt? Miért nem vonunk be másokat? Miért próbálunk mindent egymagunk elvégezni? Két ok miatt. Először is a maximalizmu- sunk miatt. Azt gondoljuk: „Ha azt akarom, hogy jól legyen elvégezve a munka, nekem kell csinálni”. Ez szépen hangzik, de gyakran nem működik va­lami jól, mert túl sok az elvégeznivaló. Egyszerűen nincs időnk arra, hogy mindent egymagunk végez­zünk el. Igazából önző dolog azt mondani: „Senki, de senki nem tudja ezt úgy elvégezni, mint én”.

Szerinted Jézus jobban végezte volna el a mun­kát, mint ezek a tanítványok? Hát persze. Mégis engedte, hogy ők végezzék el a munkát, noha Ne­ki jobban ment volna. Hagynunk kell, hogy mások elkövessenek egy-két hibát, és tanuljanak belőle, ahogy a tanítványok is. Ne fosszunk meg másokat a tanulás lehetőségétől!

A második ok, amiért nem adjuk át a dolgokat másoknak, a saját bizonytalanságunk. „Mi van ak­kor, ha átadom valakinek ezt a munkát, és jobban végzi, mint én?” Félelemmel tölt el bennünket, ha erre gondolunk. Mégsem fog megrémíteni ez a le­hetőség, ha tudod, hogy ki vagy, kinek a tetszését keresed, mit akarsz elérni, és mi az az egy dolog, amire összpontosítani akarsz. Ha hatékonyságra törekszel, muszáj bevonnod másokat, mert képte­len vagy egyszerre több dologra is összpontosítani, és hatékonyan tenni azokat.

Elmélkedés: Tedd szokásoddá a személyes imát!

Jézus gyakran felkelt „nagyon korán, a hajna­li szürkületkor…, és elment egy lakatlan helyre”

imádkozni (Márk 1,35). A stressz-kezelés hato­dik elve így hangzik: Tedd szokásoddá a személyes imát! Ez az elmélkedés elve. Az ima hihetetlenül enyhíti a feszültséget. Istentől kapott eszköz arra, hogy megszabaduljunk szorongásainktól. Akár­milyen elfoglalt is volt Jézus, rendszeresen töltött időt Istennel. Ha Jézus időt szakított az imádság­ra, amikor elfoglalt volt, mennyivel inkább szüksé­günk van erre nekünk! Egy kis csendesség egyedül Istennel nyomáskiegyenlítő kamraként működhet az életünkben. Beszélgetünk Istennel imában; el­mondjuk neki, milyen gondolatok forognak ben­nünk, és hagyjuk, hogy szóljon hozzánk, miközben a Bibliát olvassuk. Aztán ránézünk az időbeosztá­sunkra, kiértékeljük prioritásainkat, és várjuk az útmutatást. (A Rick Warren bibliatanulmányozási módszerei c. könyvemben részletesen elmagyará­zom, hogyan lehet kialakítani és gyakorolni a napi csendesség szokását.)

Sok problémánk abból ered, hogy képtelenek vagyunk csendben ülni. Nem tudjuk, hogyan ma­radhatunk csendben. A legtöbben öt percet nem bírunk ki a kocsiban ülve anélkül, hogy bekapcsol­nánk a rádiót.

Ha hazaérsz, és észreveszed, hogy teljesen egye­dül vagy, mit teszel elsőként? Valószínűleg bekap­csolod a tévét, vagy beteszel egy zenei CD-t. A csendet kényelmetlennek találjuk. Pedig Isten azt mondja: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy Én vagyok az Isten” (Zsoltárok 46,11). Sok ember részben azért is nem ismeri Istent személyesen, mert nem tud csendben maradni. Túl elfoglaltak ahhoz, hogy csendben üljenek és gondolkodja­nak.

Valaki azt mondta egyszer: „Furcsa szokása az embernek, hogy ha eltéved, megkettőzi a sebessé­gét” – mint a légierő egyik pilótája a második vi­lágháborúban, aki kirepült a Csendes-óceán fölé. Amikor bejelentkezett rádión, az irányító megkér­dezte: „Hol van most?” A pilóta így felelt: „Azt nem tudom, de időrekordot állítok fel!”

Sokan így vannak ezzel: végigszáguldanak az életen, de azt nem tudják, hová tartanak. Fon­tos, hogy imával kezdjük a reggelünket, ahogy Jé­zus, aztán a nap folyamán többször megálljunk és imádkozzunk, hogy újra feltöltsük a lelki akkumu­látorainkat.

Pihenés: Szakíts időt arra, hogy élvezd az életet!

Egyszer Jézus tizenkét embere odagyűlt köré, és elmeséltek Neki mindent, amit megtettek, és amit tanítottak. „Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek ve­lem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihen­jetek meg egy kissé’. Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük” (Márk 6,31). A stressz-kezelés hetedik elve: Szakíts időt arra, hogy élvezd az életet! Ez a lazítás, a pihenés elve. Jézus ránézett ezekre az em­berekre, akik keményen dolgoztak megállás nélkül, és így szólt: „Ma megérdemeltek egy kis szabadidőt. Pihenjünk egy kicsit! Tartsunk egy kis szünetet!” Beszálltak hát egy csónakba, áteveztek a tó túlsó partjára, és kimentek a pusztába pihenni.

Jézus azért is tudta olyan jól kezelni a stresszt, mert tudta, mikor pihenjen. Gyakran vonult félre a hegyekbe vagy a pusztába, hogy lazítson. A pihenés és a feltöltődés nem szabadon választható. A nyu­galom tulajdonképpen annyira fontos, hogy Isten még a tízparancsolatba is belefoglalta. A szombatot az emberiségért alkotta Isten, mert tudja, hogy testi,

érzelmi és lelki alkatunk megköveteli az időnkénti szünetet. Jézus azért élte túl a stresszt, mert élvezte az életet. Az egyik legkedvesebb igeversem, a Má­té 11,19; az egyik fordítás szerint azt mondja, hogy Jézus eljött, „élvezve az életet”. Pál azt írta, hogy Isten bőségesen megadott „mindent az örömünkre” (lTimóteus 6,17, angolból). Az életünk egyensúlya kulcsfontosságú a stressz-kezeléshez.

Átformálódás: Add át feszültségedet krisztusnak!

A stressz-kezelés nyolcadik elvére Krisztusnak nem volt szüksége, mert Ő Isten Fia, de nekünk szükségünk van rá, mert mi csupán emberek va­gyunk. Jézus azt mondja: „Jöjjetek Énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és Én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az Én igámat, és tanuljátok meg Tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyug­vást találtok lelketeknek. Mert az Én igám boldo­gító, és az Én terhem könnyű” (Máté 11,28-30). A stressz-kezelés utolsó elve tehát: Add át feszültsé­gedet Krisztusnak! Addig nem élvezhetsz tökéletes

békességet, amíg nincs kapcsolatod a Békesség Fe­jedelmével.

Krisztus nem azt mondta: „Jöjjetek énhozzám, és én adok még nektek bűntudatot, terheket, még több feszültséget és aggódást” – bár úgy tűnik, sokan ezt tanítják. Egyes gyülekezetek inkább teremtik, mint oldják a feszültséget. Jézus viszont azt mond­ta: „Megnyugvást akarok adni nektek. Én vagyok a Stresszoldó. Ha Velem harmóniában éltek, Én adok nektek belső erőt.”

Krisztus képes átformálni stresszes életstíluso­dat elégedetté. A stressz legfőbb forrása éppen az, hogy megpróbáljuk életünket függetlenül élni attól az Istentől, aki megalkotott, saját fejünk után aka­runk menni, és saját istenünk akarunk lenni.

Mire van szükséged? Ha még soha nem adtad át az életedet Krisztusnak, átformálódásra van szük­séged. Add át Neki az életedet minden feszültségé­vel együtt, és mondd azt: „Uram, kérlek, adj nekem új életet! A feszültség helyett, amit érzek, add nekem a békességet, amit Te kínálsz! Segíts, hogy követni tudjam a stressz-kezelésre vonatkozó elveidet!”

Váltsd a gondolatokat tettekre!

1.    A nyolc elv közül melyik az a kettő vagy három, amivel most a leginkább foglalkoznod kell?

2.    Keress három konkrét módot arra, hogy életedet egy héten belül leegyszerűsítsd!

Hogyan kelhetek fel a kudarc után?

Mindannyian hibázunk, néha jó nagyot. A ku­darc azonban válhat a sikerhez vezető lép­csővé is. Volt egy esemény Péter életében (Lukács^ 5,1-11), ami jól kiábrázolja ezt a csodás igazságot. Egy alkalommal Péter és a barátai egész éjszaka kint halásztak, de semmit sem fogtak. Ez valószí­nűleg szokatlan volt Péter számára, aki hivatásos halász volt. Semmiképpen nem volt újonc. Biztosan neki voltak a legjobb hálói, jó volt a hajója, és pon­tosan tudta, hol lehet a legtöbb halat fogni. Egész éjszaka dolgozott, és a jövedelme a jó fogáson mú­lott. De kudarcot vallott. Még a szupersztárok is elrontják néha.

Másnap nagyon fáradtan és elcsüggedten mos­ták hálóikat a halászok a tengerparton,. Jézus arra jött, és így szólt: „Péter, szeretném a hajódat szó-